Mutizmus a hétköznapokban

Egy második osztályos kislány szelektív mutizmussal az iskolai ebédlőben sorra kerül.  Megkérdezik tőle, hogy mit kér ebédre. Nem válaszol. A teste megdermed és a padlóra mered. Mögötte egyre nő a sor. "Feltartod a sort! Elvitte a macska a nyelvedet?" - harsogja az ügyeletes.  A lány nem válaszol, és elmegy.  Amikor az osztályteremben kérdeznek tőle valamit, a hangja ismét elakad. A szíve hevesen kalapál, és a pánik érzése egyre erősödik a mellkasában. Most sem reagál. "Soha nem beszél." - állítják a társai.
Ez a jelenet csak egy példa arra, hogy egy szelektív mutizmusban szenvedő gyermeknek milyenek a hétköznapjai.

Honnan ered a mutizmus?

A szelektív mutizmus a szorongás egy fajtája: a gyermek nem beszél, illetve hiányzik a beszéd különböző szociális helyzetekben, például az iskolában, miközben otthon, a közeli családtagokkal könnyen és általában szépen is beszél. A szelektív mutizmusban szenvedőknek sokszor gondot okoz egyszerűnek tűnő feladatok elvégzése, például, hogy megkérdezzenek valamit az iskolában, vagy hogy részt vegyenek egy játékban. A nyilvános beszédet kerülik, ami negatív következményekkel járhat a társas kapcsolatokra, a tanulmányi teljesítményre és a gyermek általános jólétére. Lehet, hogy kimaradhatnak a társas kapcsolatokból a társaikkal, és alig van esélyük a szociális készségek gyakorlására.  A mutizmus  gyakoribb a lányoknál, mint a fiúknál és gyakrabban érinti a kétnyelvű gyermekeket.