HIPERAKTIVITÁS, FIGYELEMZAVAR, VISELKEDÉSZAVAR

Gyerekeink közül sokan úgy az óvodás, mint iskolás korban impulzívan, olykor agresszívan, figyelmetlenül viselkednek környezetükkel, vagy saját magukkal szemben. S jóllehet saját maguk is érzékelik ezt és igyekeznek feltűnő viselkedésükön változtatni, „megjavulni”, a következő hasonló helyzetben mégis azonnal visszaesnek régi viselkedésmintájukba, újra és újra elvesztik önmaguk felett a kontrollt.

A köztünk élő nyugtalan, nyüzsgő, örökmozgó csemeték komoly fejfájást okoznak szüleiknek, a családjuknak. Óvodában, iskolában különösen megnehezítik a pedagógusok dolgát (ami aztán megint a szülőkre hullik vissza). Igen gyakran már óvodás korban - vagy még korábban - ezeket a kicsiket hiperaktívoknak bélyegzik. Pedig nem minden izgő-mozgó gyerek hiperaktív az orvosok, pszichiáterek megállapítása szerint. Akiknél viszont figyelemzavar és impulzivitás is megfigyelhetőek, azok valószínű a hiperaktivitás.

Hiperaktív a gyerekem ???

A hiperaktivitás tünetei:

A hiperaktivitás, figyelemzavar különböző életkorban más-más módon jelentkezik.

Csecsemőkorban megfigyelhető az alvászavar: keveset alszik a baba. Gyakran, sokszor szopás közben is sír. Már ekkor nagyon mozgékony, ingerlékeny, nyugtalan.

Kisgyermekkorban folyton mozog, szinte mindig szalad-rohan (sohasem sétál). A hiperaktív kisgyerek sokszor meg is sérül a gyengébb mozgáskoordináció és figyelemzavar miatt. Az alvászavarok ebben az életkorban is jellemzőek: nyugtalanul és rövid ideig alszik. Sokat, „folyton” beszél. A hiperaktív kisgyerekre sokszor nagyon nehéz vigyázni: nagyon impulzívak, így önmagukra (is) veszélyesek. Jellemző rájuk a szétszórtság, figyelemzavar: játékban felületesek, félbehagyják az elkezdett játékot, mint egy pillangó, mindig máshová „száll” a gondolatuk, külső ingerek nagyon könnyen elterelik figyelmüket. A környezettől sokszor kikövetelik a figyelmet – a módszer lényegtelen (lehet rendetlenkedés is), de kikényszeríti, hogy rá figyeljenek.

Iskolás korban sűrűsödnek csak igazán a problémák: a tanórán is mocorog, ficánkol az iskolapadban, bohóckodik a tanórán….
hiperaktívitás
Nincs előrelátása a jövőre vonatkozóan a tettei következményeiről. Nehéz vele egyezséget, kompromisszumot kötni. Folyton beszél, mások szavába vág. A figyelemzavar is sokszor megfigyelhető: a hosszabb, bonyolultabb feladatokat félbe szakítja, kapkod, mindenbe belekezd, de semmit sem fejez be. Az hiperaktív tanulók észlelése ugrándozó. Ezek a nebulók ugyan igen jó a megfigyelő készsége, mégis a hiperaktivitás miatt nehezen irányítják figyelmüket. Mindenben felületesek, koncentrációjukat az óriási ingeráradat folyamatosan „elsodorja”. A hiperaktív iskolásnak nincs önkontrollja, az „itt és most”-ban él, képtelen kivárni a sorát, előbb beszél, cselekszik, aztán gondolkodik. A társas kapcsolatokban igen erősen megpróbálja akaratát keresztülvinni, látszólag basáskodik mások felett, társai általában nem kedvelik, kívül reked a társaságon, osztályon.

Serdülő korban már megtanult a padban ülni, de fészkelődik, kalimplál a széken, dobol a kezével, tehát még mindig izeg-mozog, de már csökken a hatalmas „mozgáséhsége”. A figyelemzavar is még megfigyelhető, de az is csökkenőben van. Sőt! Néha megdöbbentően el tud mélyedni dolgokban. Összességében jobban tud már bánni önmagával, impulzivitásával.

Felnőtt korra a hiperaktív tünetek sokszor „átalakulnak”, enyhülnek, megszűnni látszanak – bár kutatások szerint valójában megmaradnak. Viszont a rengeteg korábbi életszakaszokból hozott sérülés, kudarc emléke, rárakódott viselkedésminta megkeseríti a hiperaktív felnőtt életét. Sokuk szorongó, depressziós, csekély az önbecsülése, nehézségei vannak az emberi kapcsolatokban, elhelyezkedésben.
Sokszor kézzel foghatóan is fennmaradhatnak a tünetek: nyugtalanság, hamar lesz zaklatott, csekély önkontroll, impulzivitás. Ebből munkahelyi konfliktusok származnak, gyakori munkahelyváltás, átlagostól több balesetet szenved el, karambolozik. Bár szerencsére a hiperaktív felnőtt korára már megtanulta, hogy előnyös tulajdonságaival hogyan tudja (legalább részben) kompenzálni a nehézségeket.

Hogyan érzi, érezheti magát egy hiperaktív gyermek?

A figyelemzavar, a hiperaktivitás, az örökös nyüzsgés az érintettnek környezetben élő szülőket, nevelőket nagyon kimerítik. Folyamatos figyelmeztetésre, szidásra, büntetésre, számonkérésre készteti őket, de hiába. Nevelési kísérleteik eredménytelenek, a csemete „neveletlenül” viselkedik, így a felnőttet frusztrálja a helyzet. A hiperaktívok ezért folyamatosan bántva érzik magukat. Úgy érzi, hogy őt nem fogadják el, nem szeretik, hisz a környezet folyamatosan azt jelzi vissza, hogy soha semmit sem a tőle elvárt módon csinál. Erős szorongás alakulhat ki benne, mert ő csak egyet tud biztosan: mindegy, hogy mit tesz, abból baj lesz. Ezért alacsony az önbizalma, rossznak tartja önmagát, lelkileg sérülékeny. Vágyakozik a szeretetre, elismerésre, ám nincs elképzelése, hogyan érhetné el.

További csapda a nevelők számára, hogy a hiperaktív-oknak is vannak napjai, amikor viselkedését nem a hiperaktivitás jellemzi. Tehát vannak napok, amikor, olyan, mint a többi társai. Ezért gondolják tévesen és mondják is sokszor a szülők, nevelők: „Látod! Tudsz te, ha arasz! Tudsz te másmilyen is lenni!” Pedig a hiperaktív gyerkőcök kiszolgáltatottak belső impulzusaiknak, képtelenek önmagukat kontrollálni, nincs önuralmuk. Viselkedésük és annak következménye közötti összefüggésre nincs rálátásuk, tapasztalásából nem tanulnak, rendszerint vitatják felelősségüket. Mindig mást gondolnak hibásnak, igazságtalannak érzik a számonkérést.

Hiperaktivitás az iskolában

Az iskolában a figyelemzavar, hiperaktivitás gyenge teljesítményt eredményez. A hiperaktív tanulók teljesítménye elmarad az életkora és értelmi képességei alapján elvárható teljesítménytől. Feltűnő viszont, hogy ha kétszemélyes helyzetben elnyeri a figyelmet (és a partner elfogadó vele szemben), akkor a hiperaktív nebuló is jól teljesít. Ám ez a helyzet az iskolában nem, vagy csak igen ritkán fordul elő, hisz az iskolások napjuk nagy részét egy osztályteremben töltik. Ott pedig folyamatosan alkalmazkodniuk kell szabályokhoz, meg kell felelniük az elvárásoknak, előírásoknak.

A nevelők szerint minden problémának az a gyökere, hogy diákjuk szófogadatlan, lusta, nem akar tanulni. A valóság persze más (legalábbis eleinte). A hiperaktív diák nagyon akar. Aztán elfogadja, azonosul a környezet véleményével és már ő maga is úgy véli, hogy ő bűnös, rossz, buta. Kilátástalan, reménytelen számára a helyzet. Önértékelése negatív lesz, ami később testi tünetet is ölthet: has-, fejfájás, felnőttként depresszió.

A pedagógusok nem tolerálják a hiperaktivitást. Sokszor eszköztelenek is a tanárok, nincsenek felkészülve, felkészítve az átlagostól eltérő képességek, magatartás kezelésére, illetve a mai iskola keretei kicsik a hiperaktivitás kezelésére.

Hiperaktivitás a közösségben

Társai közül hamar kitűnik a hiperaktív gyermek szokatlan, más viselkedése. A közösség szeretetét de ez általában elérhetetlen számára, általában kívül reked, kiközösítik. A hiperaktív is – mint mindenki – vágyik mások szeretetére, figyelmére, de ennek elérésére tett kísérletei kudarcba fulladnak. Ezekből a tanulókból válik sokszor az osztály bohóca, vagy vezér alakja, de valódi barát nélkül maradnak.

A fejlesztés milyen módját kínáljuk mi?

Lévén a hiperaktivitás több okra is visszavezethető, így a több területet is lefedő tréningünk jó hatékonyággal kínál megoldást.

A vesztibuláris idegrendszer tréningje révén – melyet a fülben található egyensúlyi szerv stimulálása jelent – javul a mozgás, finommotorika, testi biztonság, a kommunikációs készség, és ezáltal a hiperaktív jobban érzi magát a bőrében. A pszichés feszültségek feloldása egy általános belső harmóniát eredményez. Leépül a stressz, agresszivitás.

A tréningről szóló részletesebb leírást itt találja.

Hogyan zajlik a Tomatis tréning hiperaktivitás esetében?

A tréning megkezdése előtt egy személyes megbeszéléssel, a kiindulási helyzet felmérésével kezdődik. Ennek során több tesztet végzünk el, melyből kiderülnek az egyéb területek esetlegesen fellépő részképesség zavarok is (pl. diszlexia, diszkalkulia).

A tréning legalább három részből áll:

15 egymást követő alkalom, napi 2 óra

8 egymást követő alkalom, napi 2 óra

Már az első néhány alkalom után érezhető a hiperaktívitás "csökkenése", nyugodtabbá válnak a hétköznapok és az éjszakák. Majd az egyes egységek között 4-5 hét szünetet tartunk, hogy az idegrendszer kicsit megpihenhessen – ám az elindult változás, fejlődés a szünet alatt is folytatódik.

A fejlesztés, tréning időtartama esetről-esetre változó, az adott egyéntől függ, a fenti három részből álló alapprogramtól eltérhet. A fejlesztés, tréning alatt többször, minden egység alatt kétszer végzünk teszteket. Ennek alapján folytatódik a fejlesztés, és ennek alapján egyeztetünk a szülőkkel.

Tomatis tréning és a hiperaktivitás:

Önnek is ismerős a háromgyerekes katica család egyik csemetéjének viselkedése? Ilyen a hiperaktivitás.

hiperaktivitás hiperaktív figyelemzavar viselkedészavar túlhallás AIT Berard Tomatis

Tréningünk az alábbiakra
nyújt segítséget:

Neurofeedback tréning

A módszert rádióadás is bemutatta.
A hangfelvételt a következő linkekre kattintva lehet meghallgatni (ill. jobb egérgombbal letölteni):